Fenoloidok és antioxidáns aktivitásuk, szabad gyökös reakciók káros hatásai

A szabad gyökök első leírója Denham Harman volt, aki 1954-ben fedezte fel ezt a vegyület csoportot (Passwater, 1999). Minden olyan kémiai részecske gyöknek nevezhető, mely párosítatlan elektronpárral rendelkezik. A jelenlévő párosítatlan elektronos szerkezet megnöveli a kérdéses szabad-gyök reakcióképességét, melynek következtében nagyon reakció képessé válik, hiszen a páros elektronos állapotra törekszik. Ezek a vegyületek megindíthatják a lipid-peroxidációs folyamatokat. A redox-homeosztázis hosszabb távú felborulásával sejthalált, vagy daganatos sejtek kialakulását idézhetik elő (Cheeseman és Slater, 1993). Az élő szervezetek alapvető védekezési mechanizmusa a szabad gyökök képződésével szemben az alacsony szöveti oxigéntenzió fenntartása (Kéry és Blázovics, 1995).

A redox-homeosztázis, vagyis a szabad gyökök és az antioxidáns védekezés egyensúlya az élő  szervezetben, nagyon fontos a normális szöveti működés szempontjából, melyben a fémionok jelentős szerepet játszanak. A sejtek életciklusának szabályozása függ a sejten belül lejátszódó oxidációs/ redukciós folyamatok lejátszódásának minőségétől, hiszen a mechanizmus lépései igen érzékenyek az oxidatív stresszre és az antioxidánsokra egyaránt.

A kontroll alól felszabaduló oxigén szabad gyökök hozzájárulnak a sejtek életfunkcióinak szétzilálásához, ezáltal a sejtek pusztulását válthatják ki. Az egészséges szervezetben az esszenciális átmenetifém ion koncentrációja szigorúan, míg a toxikus nehézfémek metabolizmusa gyengén szabályozott, ráadásul kiürülésük igen lassú folyamat eredménye. A nehéz fémionok sejten belüli mozgása fehérjékhez kötött folyamat.

A vas megtalálható a sejt számos molekulájában, mint például a ferritinben, az oxigenázokban, a katalázban, a peroxidázokban, valamint a hidrolázok komponense is. A cink szerepe is mérvadó, hiszen körülbelül 300 igen fontos enzim alkotóeleme, ennek következtében a legfontosabb anyagcsere folyamatokat befolyásolja, mint a szénhidrát-, fehérje-,lipid-, nukleinsav- anyagcserét. A cink és a réz a szabad gyököket közömbösíteni képes szuperoxid- dizmutáz alkotója. A szelén a glutation –redoxrendszer működéséhez nélkülözhetetlen. A máj jelentős szerepet játszik a nehézfémionok detoxikálásában.

A szabad gyökös károsodásokkal és az antioxidáns hatású vegyületek biokémiájával kapcsolatos kutatások sora látott már napvilágot. Ezek alapján egyértelműen kijelenthetjük, hogy az étrendi antioxidánsoknak alapvető jelentősége van számos megbetegedés megelőzésében, sőt gyógyításában. Ezen betegségek közül élen járnak a következők: alkoholizmus, szív- és érrendszeri betegségek, daganatos megbetegedések. A természetes eredetű antioxidánsok szinergista kapcsolatban vannak egymással. Természetesen ügyelni kell az antioxidáns vegyületek bevitelének mennyiségére és minőségére egyaránt.

Az élő  szervezetben lejátszódó lipidperoxidációt számos külső és belső tényező befolyásolja, fokozhatja, de gyengítheti is. A fokozó hatással rendelkező tényezők között említhetjük az oxigént, az ionizáló sugárzás hatását, az ultraibolya fény jelenlétét, valamint a megemelkedett hőmérsékletet is. Mindenképpen a vér lipidperoxidációja a legfokozottabb mérvű, mivel a tüdővel, a szívvel, a vesével a vér áll a legszorosabb kapcsolatban.

Külső  tényezőként különböző toxikus ágensek, mint  a szén-tetraklorid, az alkohol, a gyógyszerek, inszekticidek, herbicidek, oldószerek, a dohány füstben fellelhető vegyületek is szerepet játszanak az oxidációs károk kiváltásában.

A lipidperoxidációt befolyásoló tényezők közül kiemelt jelentőséggel bír a táplálkozási faktorok közül az antioxidánsok, vitaminok és egyéb növényi komponensek hiánya, valamint a táplálékkal nagy mennyiségben felvett peroxidálódott lipid hatása, a nem kielégítő fehérje bevitel, valamint az optimálistól eltérő telítetlen zsírsav arány. 

A növényi, mind az állati szervezetek hatékony enzimes és nem enzimes elemekből álló antioxidáns védelmi rendszereket fejlesztettek ki.

Ezek a mechanizmusok a képződő káros szabad gyökök egy részét képesek csak megkötni, illetve a lipidperoxidációs láncreakciót megszakítani.

Az antioxidáns szó általánosságban egy olyan vegyületcsoportot takar, mely elektron donorként viselkedve képes a párosítatlan elektronnal rendelkező gyököt semlegesíteni (Fodor et al., 1997).

Összességében elmondhatjuk, hogy a helytelen táplálkozási szokások, a stresszes életmód, a dohányzás, az alkohol-fogyasztás, az ózonhatás, a levegő-szennyezés és bizonyos gyógyszerek, peszticidek lebomlási termékei tehetők felelőssé az úgynevezett oxidatív stressz kialakulásáért (Tulok és Matkovics, 1997). Ez az állapot akkor alakul ki, amikor a képződő szabadgyökök mennyisége meghaladja az őket eliminálni képes védőmechanizmusok kapacitását. Az is bebizonyosodott tény, hogy számos betegség (szív- és érrendszeri megbetegedések, daganatok kialakulása, idő előtti öregedési folyamatok, Parkinson- és Alzheimer kór, májbetegségek) kialakulásának közvetlen kiváltó oka az oxidatív stressz állapota (Halliwell és Gutteridge, 1990; Harman, 1993; Blázovics et al., 1996; Nakachi et al, 1996). Hazánkban a lakosság helytelen, egészségtelen táplálkozási szokásai következtében a természetes antioxidáns bevitel elenyészőnek tekinthető, a szervezetnek sokal többre van szüksége. Ennek a hiánynak a pótlására számos antioxidáns tartalmú, kiváló terméket forgalmaznak hazánkban is.