A hazai pedagógiában az utóbbi évtizedben fokozott mértékben előtérbe került a tanulási zavarokkal küzdő hiperaktív, túlmozgásos gyerekek iskolai nevelésének problémája. A pedagógusok egy része ma sem ismeri igazán a tanulási zavarok, a magatartási rendellenességek személyiségen, idegrendszeren belüli okait, s alapvetően rossz magatartású, tanulni nem akaró gyereket lát az ilyen jellegű problémával küzdő gyerekekben. A szakemberek egységes álláspontja szerint a hiperaktivitással járó komplex gyermekkori szindróma a leggyakoribb gyermek- és ifjúságpszichiátriai problémák közé tartozik (Herczeg 1996). Az érintett fiatalok gyakran kimagaslóan magas intelligenciával rendelkeznek, ennek ellenére az iskolai tanulásban hiperaktivitásuk és/vagy figyelemzavaruk, részképesség zavaraik miatt sikertelenek. Emellett jelentős családi és iskolai beilleszkedési zavarokkal és mindezek következtében társadalmi adaptációs nehezítettséggel is küzdenek.
Egyre több vizsgálat azt a feltételezést támasztja alá, hogy a tünet együttes több diagnosztikai alcsoportot tartalmaz, melyek részben eltérő kóreredettel rendelkeznek.
Megkülönböztetünk
főleg figyelmetlen (AD = Attention Deficit), főleg hiperaktív-impulzív
(HD = Hyperactivity Disorder), valamint kombinált (AD/HD) altípust.
Az esetek 20-55% főleg figyelmetlen, 25-30% főleg hiperaktív-impulzív,
és 20-55% kombinált altípusba sorolható. Mivel az egyes altípusok
között jelentős tüneti átfedés észlelhető, számos szerző megkérdőjelezi
e diagnosztikai kategóriák létjogosultságát.
A klasszikus
genetikai módszerekkel (pl.: iker és adoptációs vizsgálatok)
egyértelműen
igazolták, hogy a figyelemhiányos hiperaktivitási szindróma (ADHD
/Attention-Deficit/
A DAT1 (dopamin transzporter) gén terméke egy olyan transzportfehérje, mely a szinaptikus résből dopamin visszavételért felelős. Ez a transzporter nagyon fontos, hiszen az ADHD gyógyszeres kezelésében kiterjedten alkalmazott metilfenidát (Ritalin) elsődleges célpontja. E pszichostimulánsok (pl.: Ritalin) hatására létrejövő, paradox nyugtató hatás alapja a dopamin szint emelése.
A hatás azért mondható mindenképpen paradoxnak, hiszen a pszichostimulánsok az egészséges emberekkel ellentétben a hiperkinetikus gyerekekre nyugtatólag hat.
Valószínűnek
tartják, hogy az ADHD kialakulásában a dopamin
rendszer mellett az adrenerg rendszer is szerepet játszik. Az adrenerg
receptorok és a noradrenalin transzporter szerepét folyamatosan
vizsgálják.
Az utóbbi években a szerotonin
szerepét is megalapozottnak
látják
(Quist & Kennedy, 2001).
További felmérések arról számoltak be, hogy az ADHD-s tüneteket mutató gyermekek 95%- a magnézium-, kalcium-, vas-, réz- hiányban szenved. A hiperaktív gyerekek szerotonin szintje alacsonyabb az átlagosnál. Az alacsony szerotonin szint levertséget, fásultságot okoz és különböző ételek iránti heves vágyat válthat ki. Amikor a kutatók B6 vitamint adtak a hiperaktív gyerekeknek, azoknak jelentős mértékben megemelkedett a szerotonin szintje.
Egy másik, a hét-tizenkét éves gyerekek körében végzett felmérés eredményei szerint a magnéziumot fogyasztó gyermekek hiperaktivitása jelentős mértékben csökkent, összehasonlítva a placebot kapó kontroll csoport tagjaival. Számos feldolgozott élelmiszer tartalmaz foszforsavat. Nagyon jó példa erre számos üdítőital, melyek sajnos a hiperaktív gyerekek imádott fogyasztott termékei. Több tej és tejtermék fogyasztásával megpróbálhatjuk a megnövekedett kalcium igényt pótolni, arra kevesen gondolnak azonban, hogy az állati fehérje feldolgozásának végterméke kénsav és foszforsav, melyek semlegesítéséhez a szervezet kalciumot, magnéziumot és más ásványi anyagokat von ki a szövetekből, majd a csontokból. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy a kalcium felszívódása nagymértékben függ a bejuttatott magnézium mennyiségétől.
A magnézium felszívódása – a kalciumhoz hasonlóan – függ a többi makro- és mikroelem bevitelétől. Ezen elemek természetes forrásai a friss nyers zöldségek, gyümölcsök, magvak.
Ismertek olyan kutatási eredmények, melyek szerint a hiperaktív gyermekek gyakran előforduló fej- és hastájéki fájdalmai is összefüggésbe hozhatóak a kalcium és magnézium hiánnyal. Sőt az igen gyakran előforduló alvászavarok is megszüntethetőek megfelelő kalcium és magnézium bevitellel. A fokozott stressz állapot miatt a magas adrenalin szint miatt is jelentős magnézium és kalcium hiány léphet fel. A magas adrenalin szint megemelte a gyermekek vizeletében a magnézium szintet. Ebből is az következik, hogy pótolnunk kell feltétlenül a magnéziumot, kalciumot.
Bár igen
sokféle
ok állhat a viselkedési és tanulási nehézségek hátterében, a
legújabb kutatások eredményei számos idegrendszeri fejlődési
rendellenesség
és pszichiátriai zavar esetében mutatták ki a zsírsav-anyagcsere potenciális szerepét. Az ilyen
fejlődési
koordinációs zavarokkal küzdő gyerekekben megfigyelt rendellenességek
hasonlóak az EFA-hiány egyes megjelenési formáihoz.
Annak ellenére, hogy a DHA (dokozahexaénsav) a leggyakoribb zsírsav
az agyban és a fejlődési koordinációs zavarokban (dyspraxia, dyslexia,
ADHD és autizmus) szenvedőknél gyakran mutatható ki DHA-hiány,
az EPA (eikozapentaensav): a leghatékonyabb táplálék-kiegészítő
e probléma korrigálására. A kutatások azt mutatják, hogy a viselkedési
és tanulási zavarokban szenvedők igen jól reagálnak a magas EPA-tartalmú zsírsav-készítményekre a jobban
ismert DHA-hoz képest.
A DHA-hiány oka az, hogy a foszfolipáz-A 2 nevű enzim, amely az
agysejtekben
lebontja a DHA molekulákat, genetikailag determinált módon túlzott
aktivitást mutat. Az EPA
gátolja ennek az enzimnek
az aktivitását és így megvédi a DHA-t. A szájon át bejuttatott
EPA emellett az agyban bármikor DHA-vá alakulhat, ha hiány mutatkozik
belőle.