
Számos bélbetegségben óriási jelentősége van a gyógyszeres kezelések mellett a táplálkozás minőségének. Ilyen betegségek a következők: fekélyes vastagbélgyulladásban (colitis ulcerosa, CU), Crohn-betegségben (Morbus Crohn, MC) és intermediate IBD.
A gyulladásos bélbetegségek
esetén nem csak a gyógyszeres kezelés kiemelt fontosságú, hanem
a táplálkozásnak és a táplálásterápiának legalább akkora jelentősége
van a betegek állapotának javulásában,
Az egyik jelentős probléma az, hogy az IBD-s beteg nem tudja normál
táplálkozással fedezni a megnövekedett tápanyag-, vitamin- és
ásványianyag-szükségletét – pl. egyhangú étrend-összeállítás
a számos panaszt okozó élelmiszer miatt –, akkor azokat másképp
kell a szervezetébe juttatni. A (táplálás)terápia egyik fontos
része a hiányállapotok megszüntetése is. Az esetek többségében
indokolt étrend-kiegészítőket fogyasztani, hiszen a betegek csoportjainál
egy vagy több mikrotápanyag hiánya egyértelműen jelentkezik. Azok
a betegek, melyek sajátos diétát tartanak, mindenképpen szükségszerű
az étrend-kiegészítők fogyasztása.
Gyulladásos betegségek esetén a tápanyagszükségleten kívül
ügyelni kell a kialakult kalcium,- magnézium-, cinkhiányra, valamint
az esszenciális zsírsav hiányra. Leginkább komplex esetről akkor
beszélhetünk, ha társbetegség is fennáll, ebben az esetben a pontos
nyomon követéssel összekapcsolt diéta beállítása indokolt.
Az IBD-ben ajánlott étrendnek vitaminokban és ásványi anyagokban
gazdagnak kell lennie. Fokozott A-, D-, E- és K-vitamin-felvételre,
illetve a fokozott vas-, cink- és magnéziumszükséglet kiegészítésére
van szükség, amely kizárólag étrendileg nem érhető el. Zsírszéklet
esetén fokozódik a kalcium-, magnézium- és cinkvesztés, így ezek
pótlásáról szintén gondoskodni kell.
Vitaminok szerepe
Számos vitamin pótlására
van szükség ezen betegek esetén. A C-vitamin nagyobb mérvű bevitele
indokolt, azonban a csípőbél végét érintő CD esetén, illetve
e bélszakasz műtéti eltávolítása után a B12-vitamin felszívódása
elégtelen, ezért pótolni kell. Kísérletekkel igazolták, hogy
a megnövekedett B12-vitamin-szükséglet táplálkozással nem fedezhető,
ezért a vérszegénység elkerülésére esetenként kiegészítésre
van szükség. Kifejezett vérszegénységet egymagában ritkán okoz,
de a megfelelő vérképzéshez nélkülözhetetlen. A folsav szerepe
a vérképzésben a B12-vitaminéhoz hasonló, hiánya is hasonló okokból
alakulhat ki. Sok esetben a gyógyszeres kezelés mellékhatása (sulfasalazin
hatóanyagú gyógyszer) következtében csökken a folsav felszívódás
mértéke, ezért adása esetén a folsav folyamatos pótlására van
szükség.
Vaspótlás
A legnagyobb probléma, ami
kezelést igényel, a betegek vashiánya. Többféle ok húzódik meg
a háttérben. Elsősorban a vasvesztés a vérzés útján történik,
másodsorban a felszívódás elégtelensége miatt.
Cinkpótlás
IBD-ben a tökéletlen cinkfelszívódás
és a széklettel való kóros mértékű cinkvesztés (gyakori székletürítés,
zsírszéklet) miatt gyakori a cinkhiány. A cink ajánlott napi mennyisége
9–10 mg, a betegek esetén a cinkhiány 20–50 mg/nap cink felvételével
megelőzhető. A cink pótlása kifejezetten jó hatással van
a gyulladásos folyamatokra, valamint erősíti az immunrendszert.
Kalciumpótlás
A kortikoszteroidok adása rontja a kalcium felszívódását, pótlása
gyakran csak étrend-kiegészítők formájában valósítható meg.
A kalcium ajánlott fogyasztása 1000 mg/nap.
Probiotikumok és prebiotikumok szerepe
Probiotikumoknak nevezik mindazokat a humánbarát bélbaktériumokat, amelyek többféle jótékony hatással vannak a gazdaszervezet egészségi állapotára. Prebiotikumoknak azok a természetes, szerves tápanyagok – főleg oligoszacharidok– , amelyek a probiotikumok kizárólagos tápanyagai, ennek következtében elősegítik elszaporodásukat, túlsúlyba kerülésüket a bélben. A szinbiotikumok a pro- és prebiotikumok együttesét jelentik, vagyis a két előnyös tényező hatása összegeződik, nemegyszer szinergistává válik. Ebből eredően szinbiotikusak pl. azok a tejtermékek, amelyeknek készítéséhez nemcsak probiotikumokat, hanem egy vagy több prebiotikumot is felhasználtak.
Mivel a probiotikumok kedvező hatással vannak az egészségre, hozzájárulnak az emésztőrendszer egészséges működéséhez, a bélflóra egyensúlyának fenntartásához, ezért IBD-ben sok esetben javíthatják a közérzetet, enyhíthetik a tüneteket. A probiotikus terápia képes stabilizálni a bél mikroflóráját, ezáltal megakadályozni a gyulladásos mediátorok (interleukinek, tumornekrózis faktor, interferon) képződését.