A flavonoidok a növényi metabolizmus másodlagos termékei. Számos funkciójuk ismert a növényvilágban: pigmentálás, az UV-fény, a mikroorganizmusok és egyéb növényi kártevők - gombák, rovarok, csigák stb. - elleni védelem. Az élelmiszerként szolgáló növényi anyagokban természetes színezőanyagok, ízkomponensek, antioxidánsok.

A flavonoidok szerkezetére a C6-C3-C6 alapszerkezetű váz jellemző, valamint a két benzol gyűrű egy oxigénatomot tartalmazó heterociklusos pirán- vagy pirongyűrűn át kapcsolódik. Jelenleg mintegy 4000-féle különböző szerkezetű flavonoidot azonosítottak, melyek 13 különböző szerkezeti csoportba sorolhatóak. Néhány vegyület fontos egészségvédő szerepet játszhat, mint a flavanonok, flavonok, flavonolok, flavanok, antociánok és izoflavonok, míg az egyéb flavonoid komponensek, mint az auronok, chalconok és kumarinok táplálkozás-élettani jelentősége még nem bizonyított. A legtöbb ital, amely természetes növényi alkotórészből készül (zöldség- és gyümölcslevek, gyógyteák) kisebb-nagyobb mennyiségben tartalmaz flavonoidokat, polifenolos vegyületeket.

Már egyre több ilyen termék található a bio boltok polcain, azonban a szervezetnek időnként jóval magasabb flavonoid bevitelre lenne szüksége. Számos vizsgálatot végeztek az OÉTI-ben azért, hogy felmérjék az öt, a természetben leggyakrabban előforduló flavonoid vegyület, a kvercetin, a luteolin, az apigenin, a kempferol és a miricetin mennyiségét. A meghatározás körébe közel 150-féle növényi élelmiszer került. Az összes flavonoid mennyiségét illetően a zöldségek közül a hagymafélék, a fehérrépa, a spenót, a zeller különböző részei és a különböző lencsefajták bizonyultak a leggazdagabb forrásnak. A gyümölcsök közül jelentős flavonoid források a bogyósok, az olajos magvak közül pedig a dió tűnt ki nagyon jelentős flavonoid tartalmával. Az egyes flavonoid vegyületek közül nagy mennyiségű kvercetin volt kimutatható a vörös- és lilahagymában, a sóskában és a spenótban. A miricetin kifejezetten nagy mennyiségben van jelen a dióban, de előfordul a szederben, eperben, fehér répában, petrezselyem zöldben is.

Ha a lakosság flavonoid bevitelét szeretnénk meghatározni, akkor csak egy átlagos értéket tudnánk meghatározni, hiszen nagymértékben befolyásolja az értékeket a földrajzi elhelyezkedés, az évszakonkénti eltérés a tápanyagok bevitelénél, valamint számos más körülményt is figyelembe kell venni. Például a növények flavonoid tartalmát nagymértékben befolyásolja, milyen termesztési körülmények között nevelték, valamint jelentős hatást gyakorol az éghajlat, az időjárási viszonyok milyensége is.

A holland lakosság napi flavonoid felvétele 23 mg-nak bizonyult, míg a dánok felvételét 28 mg/nap értéknek határozták meg. A finn lakosság flavonoid felvétele 55,2 mg/nap . Hazai vizsgálatok szerint a magyar gyerekek átlagos flavonoid felvétele 19,5 ą 26,6 mg/fő érték, míg a felnőttek által elfogyasztott flavonoid mennyisége 18,8 ą 28,9 mg/ fő volt. A számított értékek nagy egyénenkénti változatosságot mutattak, gyerekek esetében a felvétel 0-179,3 mg, felnőtteknél 0,5-309,7 mg között.

Kutatók sora arra a megállapításra jutott, hogy a flavonoid felvétel inverz módon összefügg a szív- és érrendszeri betegségekkel összefüggésbe hozható mortalitással. A Zutphen (Hollandia) tanulmányban a flavonoid felvétel inverz összefüggésben volt az ötéves követéses időszakban megjelenő daganatos és koronáriás betegségek számával. A szív- és érrendszeri betegségekből származó mortalitás 50%-kal kisebb volt a legnagyobb flavonoid felvételű csoportban a legkevesebbet fogyasztókhoz viszonyítva.

Egy  finn tanulmányban (1996) a nők esetében mutattak ki szoros, inverz összefüggést a flavonoid felvétel , valamint a koronáriás szívbetegségekből eredő halálozások tekintetében . A férfiak esetében ugyanezt a trendet sikerült kimutatni, de csak az összes halálozásra vonatkozóan volt szignifikáns az összefüggés.

Köztudott már, hogy a flavonoidok igen széles körű kémiai és biológiai aktivitással rendelkeznek, azonban a részben vagy teljesen bizonyított hatások meglehetősen szerteágazók. A kedvező hatások bizonyítása a legtöbb esetben már in vitro körülmények között megtörtént. Azonban az utóbbi öt évben megsokszorozódott in vivo vizsgálatok alapján a flavonoidok kedvező hatásai különböző biokémiai folyamatok köré csoportosíthatók:

Főoldal az antioxidánsok szerepe oldalról