Az emberi szervezetbe kerülő ólom több szervünket károsítja, illetve zavart kelt működésükben (HARTWELL et al. 1983.).
- A letargia, szédülés, koncentráció-zavarok, melyek az ólom központi idegrendszerre gyakorolt hatását tükrözik, már viszonylag korán jelentkező tünetek. Már igen alacsony ólom koncentráció képes tartósan károsítani az idegrendszert (mentális retardáció, epilepszia, ideggyengeség).
- Az ólommérgezéses-anémia két okai lehetnek: az ólom lecsökkenti az eritrociták élettartamát, és zavart kelt a hem-szintézisben. Az enzimműködés zavara következtében olyan eritrociták képződnek, melyek cink-protoporfirint tartalmaznak. Ezek intenzív fluorescens tulajdonságuk révén biokémiai indikátorai az ólommérgezésnek.
- Az ólommérgezés komoly terhelés jelent a vese számára. Kisebb mértékű (és rövid idejű) ólomterhelés esetén reverzibilis a vesetubulusok diszfunkciója. Súlyosabb esetben, ha folyamatosan magas ólom-koncentrációnak van kitéve az egyén (például munkavégzése során), visszafordíthatatlan károsodás, krónikus vesebaj alakul ki.
- Szignifikáns kapcsolatot mutattak ki a vér ólom szintjének növekedése, illetve a vérnyomás emelkedése között (TYROLER, 1988).
- Az ólom károsítja a reproduktív szerveket, súlyos esetben akár sterilitáshoz is vezethet. Olyan férfiaknál, akik munkahelyükön magas ólom-koncentrációnak voltak kitéve, kimutatták, hogy csökken a spermiumok száma, mozgékonysága, és morfológiai változások is bekövetkeznek (COPIUS PEEREBOOM-STEGMAN, 1987). A terhesség folyamán a magas ólomterhelés növeli a vetélés, a magzati morbiditás és mortalitás veszélyét. Az ólom teratogén hatását is megfigyelték kísérleti állatokban.